Mostani cikkünkben lerántjuk a leplet az izomláz rejtélyéről! Terjeng egy legenda az izomláz okáról, amely azonban nem állja meg a helyét tudományos közegekben. Ez pedig az, hogy az izomlázat a felszaporodó tejsav okozza. Látni fogjuk, hogy önmagában ez nem elégséges magyarázat.
Izommunka során valóban jelentős mennyiségű tejsav (laktát) is felhalmozódhat, különösen, ha anaerob és igen megerőltető munkáról van szó. Utalnék ebben a témában előző cikkünkre: http://medikus.blog.hu/2014/11/06/az_edzes_es_a_levezetes_fontossaga
A cikkben leírásra kerül, hogy mitől halmozódik fel a tejsav és, hogy milyen káros hatásai lehetnek. Nagy mennyiségben mérgező a sejtekre nézve és az általa okozott, egész szervezetet érintő acidózis (savasodás) is veszélyes lehet, azonban májunk és aerob módon működő izmaink 6-8 óra alatt, de maximum egy nap alatt sikeresen átalakítják, semlegesítik a molekulát. Amíg jelen van a tejsav addig is okozhat károkat a sejtmembránban és a sejtanyagcserében, ám ez önmagában kevés az akár több napig is elhúzódó izomláz kialakításáért.
Akkor ki még a hunyó?
A hunyó maga a mozgás, az erőlködés. Jobban lesz izomlázunk egy megerőltető, nagy súlyok mozgatását kívánó konditermi edzéstől, mint egy kisebb súlyokat használó edzéstől, holott mindkettő beleeshet az anaerob tartományba, amikor rengeteg tejsav szabadul fel. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a sportolókban sokkal ritkább az izomláz, pedig óriási terhelésnek teszik ki izmaikat, amely mindenképpen tejsav-felhalmozódást okoz. A kulcs inkább a sok apró, ún. mikrosérülésben van, melyet az izom elszenved. Úgy kell elképzelni, hogy az izmokban lévő hosszú rostok, mint a megrövidülésre képes kötelek működnek együtt izommunka során. A kötelek minél inkább használatban vannak, annál jobban tönkremennek, apró kis berepedések keletkeznek, akár hosszában szét is válhat egy-egy rost, vagy el is szakadhat. (Itt nem arról van szó, hogy az izom elszakad, hiszen sok ezer izomrost található minden izomban!) Ez egy sérülés tehát, amelyre a szervezet minden esetben gyulladással reagál. A gyulladás mértéke egyenesen arányos a szövetet érő károsodás mértékével. A gyulladás során odavándorolnak a fehérvérsejtek, hogy segítsék a regenerálódást, azonban a gyulladás bárhol legyen is, mindig okoz 5 jellegzetes elváltozást: rubor,dolor,calor,tumor et functio laesa = pirosság, fájdalom, melegség, duzzanat és funkcióvesztés. A pirosság nem vehető észre esetünkben, mivel mélyen a szövetekben van a gyulladás és nem a bőrben. Ám a fájdalom igen egyértelmű, hiszen ez az izomláz legészrevehetőbb jele, amit fokoz a duzzanat létrejötte is, amely így nyomást fejt ki az izom tokjában lévő idegvégződésekre.
Az izomláznak tehát örülni kell, mert igen alaposak voltunk az edzésben és tudhatjuk, hogy most már elkezdett regenerálódni az izom (szépen megjavítjuk a köteleket). A regeneráció sok szempontból legfontosabb eredménye a fájdalom csökkenésén túl, hogy az izmok rájönnek, hogy azért sérültek, mert nem voltak eléggé erősek. Erre úgy válaszolnak, hogy még több összehúzódásra képes fehérjét pakolnak magukba, ezzel erősebbé és nagyobbá válnak. Márpedig, ha testépítésről van szó, akkor ez a cél, és ezért fontos ilyenkor is a megfelelő fehérjemennyiség bevitele étkezéssel.
Jó sportolást, egészségetekre!
