Úgy gondoltam ideje egy olyan témával foglalkozni, amely nem csak érdekelhet benneteket, hanem igazán hasznos tanáccsal is ellát. Manapság a sporttevékenységek világát éljük, hatalmas választék van a sportokból, azonban nem csak az „ess neki, bumm bele” a lényeg, hanem a bemelegítés és a levezetés is legalább olyan hangsúlyos kell, hogy legyen!
Röviden a bemelegítésről: Az edzés előtti átmozgatás célja, hogy izmaink, ízületeink elérjék a munkavégzéshez megfelelő üzemi hőmérsékletet. Bizony az autó motorját sem illik egy hideg téli napon rögtön a beindítás után túráztatni és pörgetni, ugyanúgy az izmokat sem, amíg be nem melegedtek. Az apró terhelésekkel szép lassan megnöveljük a keringést az adott izomcsoportban és az agyunkat is ráhangoljuk arra, hogy itt bizony kemény küzdelem készül. Ezáltal kisebb eséllyel fogunk megsérülni,” begörcsölni” és dinamikusabban vágunk bele a teendőnkbe.
Most pedig egy ugrással rá is térünk a levezetés kérdésére. Megvolt a kemény edzés, pihegsz-lihegsz, izzadsz és jó esetben királynak érzed magad, hogy ezt megcsináltad. Na de ezzel nincs vége! Munkavégzés közben izmaink felveszik a vérből a glukózt és a glikolízis, a citrát-ciklus és a terminális oxidáció (mindhárom sok lépésből álló biokémiai folyamatsor) segítségével ATP-t állítanak elő, amely kémia kötéseiben raktározza a munkához szükséges energiát. Az ATP energiatároló molekula, amelynek hasításával szinte minden biokémiai folyamat energiáját fedezni tudja a sejt. A három folyamat összekapcsoltan működik, az egyikben létrejövő végtermék a másik folyamat kiindulási molekulája. Fontos tudni, hogy a glikolízis nem igényel oxigént, ezzel szemben O2 nélkül a terminális oxidáció nem mehet végbe (cserébe 18-19szer annyi ATP keletkezik általa).
A glikolízis végterméke a piruvát (a piroszőlősav anionja), amely létrejöttekor máris válaszút elé kerül. Egyrészt a piruvát-dehidrogenáz nevű enzimkomplex segítségével acetil-Koenzim-A lehet belőle és így beléphet a citrárkörbe; másrészt azonban ha bármilyen okból nem megy a citrátkör, akkor a laktát-dehidrogenáz (LDH) enzim által laktáttá alakulhat. A laktát keletkezése a kulcs!
A laktátot (a tejsav anionja) a sejt azért állítja elő, mert a reakció közben NADH-ból NAD molekula is keletkezik a laktát mellett, ami szükséges lesz ahhoz, hogy a glikolízis működni tudjon citrátkör és terminális oxidáció nélkül (alapvetően ezekben a folyamatokban termelődne újra a NAD). Ezért a tejsav keletkezése fontos olyan sejtek számára, amelyekben a citrátkör enzimei nincsenek meg (anaerob sejtek, pl.: a vörösvértest); amelyekben a glikolízis gyorsabb, mint a másik két folyamat (pazarló aerob sejtek, pl. a fehérvérsejtek) VAGY amely sejtek nem férnek hozzá kellő mennyiségű oxigénhez! Amikor kemény munkát végzünk, akkor könnyen előfordul, hogy az izom több oxigént szeretne felvenni a vérből, mint amennyi van benne. Ennek egyik oka lehet, hogy az erek még nem tágultak ki eléggé az izombanà a bemelegítés ezen segít! Ha nincs elegendő oxigén, akkor az izomsejtben gátlás alá kerül a terminális oxidáció (emlékezzünk, hogy ehhez kell az oxigén), ezáltal a citrátkör végtermékei (a NADH és FADH) felhalmozódnak, így a kiindulási termékek is kezdenek halmozódni (acetil-KoA). Az LDH számára már fel is van adva a lecke, hogy szépen csináljon a sok NADH-ból újra NAD-ot. Ezt pedig a piruvát laktáttá való alakításával teszi meg, amint az előbb említettem. Mivel a piroszőlőSAV és a tejSAV is savas kémhatású molekula, bármelyikük is halmozódik fel az toxikus (mérgező) hatású a sejtre nézve.
Az izmok típusai:
Léteznek ún. fehér izomrostok, amelyek glikolízisből fedezik az energiát. Ők lesznek felelősek a nagy mennyiségű laktát termeléséért. Előfordul, hogy az izomsejtek annyi laktátot adnak le a vérbe, hogy az már képes a vér kémhatását is erősen savas irányba tolni. Ezt nevezzük tejsavas (laktát)-acidózisnak (lustábbaknak laktacidózis). A sejtek nem szeretik a savas környezetet, így a máj igen sokoldalú szerv lévén felkészült erre az esetre és az ő feladata lesz, hogy a továbbiakban elbontsa a felesleges tejsavat. Ám amíg ő dolgozik, addig is az acidózis minden sejt anyagcseréjét képes egy kicsit megbabrálni. Kutatások szerint egy kemény edzés után akár 6-8 órát is igénybe vehet, hogy a máj rendezze az acidózist. A tejsav kitisztulásának sebességét drámai módon elősegíthetjük azzal az egyszerű lépéssel, hogy nem hagyjuk a sejtjeinket a tejsavban tocsogni, hanem folytatjuk az edzést olyan tempóval/súlyokkal/erőkifejtéssel, hogy az már ne legyen megerőltető. Érezni fogjuk, hogy egyre kevésbé kapkodunk a levegő után, mindinkább könnyedén vesszük magunkhoz az oxigént.
Itt jön a képbe a vörös izomrost: ez az izomfajta kizárólag sok oxigén jelenlétében képes működni, arra van berendezkedve. Amennyiben folytatjuk az edzést olyan szinten, ahol az izomszövet elegendő oxigénhez jut, azzal a vörös izomrostokat ösztönözzük munkára a fehérek helyett. Ők pedig a felgyülemlett laktátot örömmel felveszik, hiszen kapnak bőven oxigént és képessé válnak arra, hogy tovább oxidálják azt a citrátkörben, valamint a terminális oxidációban. Körülbelül 10 perc ilyen „lájtos” mozgás segítségével jelentősen megsegítjük májunkat!
Mozogjatok, mozogjatok, mozogjatok és legyetek barátai a saját májatoknak, ne sajnáljátok az időt a levezetésre!
