Nyakunkon található két igen robosztus artéria: a két fő nyaki ütőér (arteria carotis communis). Ez a két artéria biztosítja az agy vérellátásának 75%-át. A pajzsporcon található „Ádámcsutka” (latinul: pomum Adamiàigen ezt a szót a tudomány is ismeri). Magasságában két ágra oszlanak ezek az erek, ám ez nem egy egyszerű elágazás: benne ülnek az ún. baroreceptoraink. Ezek a receptorok képesek érzékelni az artériák falának feszülését, így mérik vérnyomásunkat. Belőlük közvetlenül futnak idegrostok az agyba, ahol összeköttetésben állnak azokkal a központokkal, amelyek a szívet és az ereket is beidegzik, ezáltal döntően befolyásolják a szívfrekvenciát, az erek tágasságát, így a vérnyomást is. A szívet szabályzó központból az információ eljut a X. agyideg (szép magyar nevén bolygóideg, latin nevén nervus vagus) magjáig, ahonnan a vagus kiindul és eljut számos szervünkhöz, többek között beleinkhez, hasi szerveinkhez és a szívhez is.

 Szívünk ritmusos összehúzódását a jobb pitvarban található szinuszcsomó által generált ingerek biztosítják. A szív olyan ütemben húzódik össze, amilyen ütemben jönnek az ingerek a csomóból. Mondhatni úgy táncol a szív, ahogy a szinuszcsomó fütyül. A szinuszcsomó viszont úgy táncol, ahogyan a központi idegrendszer fütyül! Itt jön képbe a nervus vagus, aki a központból kiindulva eljut a szívhez, pontosabban a szinuszcsomóhoz és paraszimpatikus hatásokat közvetít felé. A paraszimpatikus hatás azt jelenti, hogy csökkenti az ingerek frekvenciáját és egyáltalán a szinuszcsomó ingerelhetőségét is, ezáltal a szívfrekvencia is lelassul.

 Tehát, ha a baroreceptorok érzik, hogy magas a vérnyomás, akkor a belőlük kiinduló reflex hatására bekövetkezik egy paraszimpatikus hatás a szíven. Ezzel egy időben azonban a szimpatikus hatások is csökkennek.

 A szimpatikus rendszer épp az ellentettjét műveli, mint a paraszimpatikus, azzal a különbséggel, hogy az ő hatása nem csak a szívhez, hanem az erekhez is eljut. Az erekben lévő simaizmokat összehúzódásra kényszeríti, így növelve a bennük áramló vér nyomását. Könnyű belátni, hogyha ez a hatás csökken, akkor a vérnyomás is csökken.

Lássuk, hogy jön ide a nyakkiszívás: úgy, hogy pontosan az előbb említett mechanizmusok játszódnak le! Hogy hogyan? Amikor valaki nekiesik a nyakunknak és eszeveszetten szívást gyakorol rá, könnyen eltalálhatja a fő nyaki ütőér elágazásának, azaz a baroreceptoroknak a magasságát. Ez a szívóerő feszülést generál az érfalon, amit a receptorok úgy érzékelnek, hogy nagy lett a vérnyomás, így beindítják a fent részletezett reflexet, így általános értágulat és szívfrekvencia-esés következik be, amely vérnyomáseséssel jár. Ha esik a vérnyomás, akkor az agy nem kap elegendő vért és oxigént, így könnyen szédülés, ájulás vagy akár halál is bekövetkezhet! 

 Nyilván ez egy ritka eset, szerencsétlen véletlen kell hozzá és persze igen kitartó szívóhatás… De azért csak vigyázzatok! :)