Az első világháború idejében történt, hogy egy nagymérvű, agyhártyagyulladással és igen magas halálozással járó járvány ütötte fel a fejét egy katonai bázison. Napról napra több és több tiszt betegedett meg. A támaszpont megbízott katonaorvosa szemügyre vette a betegeket és megfigyelte, hogy azok között sokkal többen betegek, akik egy laktanyában élnek vagy közös feladataik vannak a kiképzés és harcok során, azaz szoros kontaktusban vannak. Mivel gyanította, hogy ilyen gyorsan csak cseppfertőzéssel terjedhet a betegség, ezért (az akkori viszonyok között jobb megoldás híján) azt a parancsot adta minden laktanyában élő katonának, hogy a szorosan egymás mellett lévő ágyakba ne fej-fej mellett, hanem fordítva, azaz fej-láb-fej-láb sorrendben feküdjenek! Így tehát pár centiméterről legalább 1,5 méter körülire nőttek a fej-fej távolságok és láss csodát: Drasztikusan csökkenni kezdett az új megbetegedések száma!
  A doktor ezzel egy olyan kísérletet vitt véghez, amely mai tudásunknak is megfelel:

A cseppfertőzéssel terjedő betegségek átvitelének esélye 1-1,5 méter távolságban már számottevően csökken!

 Ma már azt is tudjuk, hogy ez a fertőzés a járványos agyhártyagyulladás (meningitis epidemica) volt, amelyet a Neisseria meningitidis, becenevén Meningococccus baktérium okoz. A kórokozó különösen veszélyes közösségben élőkre. Megfelelő és időben elkezdett kezelés ellenére is 10%-ban halálos. Kezelés nélkül akár 24 órán belül is végzetes lehet. Az egyetlen igazán jó kezelés a megelőzés, melynek eszköze a védőoltás!
 
 Szeretném hangsúlyozni, hogy a fenti megállapításra nem szabályként kell tekinteni, hanem egy apró hasznos információként, miszerint a tisztes távolság mégiscsak hatásosan megvédhet minket és másokat a fertőzésektől. Azt is kijelenthetjük, hogy van értelme, ha kimarad a puszi-puszi, amikor valaki beteg… :)

 A járványos agyhártyagyulladásról, a kórokozójáról és az oltásokról részletesen és érdekesen a következő cikkünkben olvashattok!