A bőrünkön, szánkban, garatunkban, beleinkben, sőt nemi szerveinken is élő, ám betegséget nem okozó baktériumokat együttesen normál flórának nevezzük. Nem látjuk, nem érezzük őket, pedig tízszer (10x!!) annyi sejtet tesznek ki, mint az emberi test összes sejtje!

 Mégis hogyan lehet ez?

 Egyrészt úgy, hogy az ő sejtjeik 10, akár 100-szor kisebbek, mint a mieink, másrészt igen gyors szaporodásra képesek, ezért csakhamar túlnőnek rajtunk. Például az Escherichia coli nevű bélbaktérium 20 percenként megduplázza magát.
 Ez bizony azt jelenti, hogy mi vagyunk a kisebbség, esetleg mi élünk rajtuk és nem ők rajtunk? Ez talán filozófiai kérdés, nem úgy, mint az, hogy erős befolyással vannak ránk. A felszínükön lévő fimbriákkal (kis tapadókorongok) talán eddig ismeretlen információkat nyújtanak a mi sejtjeinknek, anyagcseréjükkel vitamint képesek termelni vagy az emésztést segíteni. Ami talán még fontosabb, hogy ők maguk kiszorítják azokat a társaikat, akik nem csak élnének rajtunk, hanem meg is betegítenének minket, így a megfelelő flóra véd minket a fertőzésektől.
 Újabbnál újabb kutatások mutattak rá arra, hogy létezik „elhízós normál flóra”, miszerint, ha bizonyos baktériumok bizonyos összetételben alkotják a bélflóránkat, akkor hízásra hajlamosak leszünk. Létezik „depressziós bélflóra” is az előzőhez hasonlóan! Ezeket a kísérleteket egereken végezték el, ahol kiderült, hogy a vézna egér normál flórájának kiirtásával, majd egy dagi egér flórájának megtelepítésével a vézna egérből csakhamar elhízott egér lett…