A női testrészek közül a női mell az, ami leginkább izgalomba hozza a legtöbb férfit. Ezt a nők is pontosan tudják, így láthatóan igen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ezt funkcióját hiány nélkül megvalósítsa.
Viszont így feltehetjük a kérdést:
Valójában mi a nagy női mell feladata?
Szögezzük le az elején: nem a táplálás. A kisebb mellel rendelkező édesanyák ugyanúgy tudják szoptatni gyermekeiket mint a nagyobb mellű társaik. Erre a legegyszerűbb bizonyíték, ha megnézzük az emberszabású majmokat, ahol például a gorillamama kacagva fel tudja nevelni a gyakran felnőtt korukban a 200 kg-os súlyt is elérő kisgorilláit, akár feleakkora mellekkel, mint az ember. 
Akkor viszont mi? Sokkal kézenfekvőbb az a megoldás, hogy a céja a férfiak figyelemfelkeltése a nők egymás közötti versengésében. Bizonyítás:
Ugye, hogy ugye?
Ezt az okfejtést elfogadva számos teória létezik amely a nagy női mellek evolúcióját szolgáltatott bővebben kifejteni.
- Az első elmélet szerint női mellek méretükkel azt jelzik, hogy tulajdonosuk anyaként mennyire tudja a majdani utódokat a méhen belül táplálni. Tény ugyebár, hogy a nőknél a mellek mérete és a testsúly korrelál egymással: vagyis nagyobb testsúlyhoz nagyobb méretű mellek tartoznak. Így tehát a nagyobb mellű nők azt jelezték a férfiaknak, hogy leendő utódjaik erősebbek, szívósabbak, életrevalóbbak lesznek testük nagyobb zsírtartalékai révén (mivel a méhen belül és kívül jobban tudják őket táplálni (lásd: Willendorfi Vénusz). Ezen elképzelés alapján a mellek növekedése összefüggésben lehetett a bőr alatti összefüggő zsírszövet kialakulásával, vagyis – legalábbis a kezdetekkor – a nagyobb mellek e zsírszövet melléktermékei lehettek és szexuális jelentőségük csak később alakulhatott ki.
- Egy másik emélet szerint a genetikai minőséget szolgáltatott bizonyítani. A természetben igen nehéz szimmetrikus páros szerveket növeszteni (pl szarvas agancsa), így a nagy szimmetrikus szervek bizonyítják a viselőjük genetikai kifogásolhatatlanságát.
- Egy harmadik elmélet azt mondja: a női mellek alakjának változása az életkorral utalhat tulajdonosának még fennmaradó szaporodási képességére. Egyes vizsgálatok szerint a férfiak rövidtávú kapcsolataikban előnyben részesítik a kb. 23-27 éves nőket, akik még termékenységük csúcsán vannak (hisz itt a legnagyobb az esély, hogy megtermékenyülnek). Az elmélet szerint a nők termékenységének megállapításához a kulcsot a mellek életkorral változó alakja adja, ami (hétköznapi szavakkal) a következőképp írható le:
- a serdülés előtt még egyáltalán nem domborodnak a mellek, így tulajdonosuk még éretlen;
- ha a mellek határozottan állnak és kemények („hegyesek”), akkor tulajdonosuk már érett, de még fiatal nő;
- ha a mellek domborúak, akkor viselőjük termékenységének csúcsán van;
- ha pedig már lógnak és laposak, akkor tulajdonosuk túl van a menopauzán, vagyis már nem termékeny.Mivel a nők peteérését már semmilyen külső jegy nem jelzi, ezért az elmélet szerint a férfiak számára a mell alakja adhatott némi „kapaszkodót” viselőjük még fennmaradó termékenységét illetően, akik a nők hozzávetőleges életkorát csak a nagyobb mellek alakjának változásából „követhették nyomon” (mivel a kis mellek alakja kevésbé változik)
Ezen kívül természetesen még számos rejtett funkció is van, de egyet mindenképp meg kell még említsünk: ez a kiváló sportolási segédeszköz szerep.
