A békák rendkívül ügyes élőlények. Az emberek is, szó se róla, de van amiben át kell adnunk a helyünket ezen kétéltűeknek. Mint például, ahogy az ember nem képes a nyelvével legyeket elkapni, úgy nem képes a bőrén keresztül lélegezni sem. Pedig sokan élnek abban a tévhitben, hogy az ember is képes a keringő vérét a bőrén keresztül frissre cserélni.

Sok olyan cikk és bejegyzés született, mely kiemelte, hogy ennek hiánya fulladásos halálhoz vezet. Az egyik eset egy fogyasztó eszközhöz kapcsolódik, mely voltaképpen egy műanyag zsák volt, melybe az éjszaka során nyakig bele kellett bújni. A nagy okosság szerint a termelt hő és éjszakai izzadás a zsírpárnák elégetéséhez vezetett volna. Ezzel csak az volt a baj, hogy többen, akik hittek ebben a remek megoldásban éjszakai rosszullétről panaszkodtak, sőt volt aki ennek köszönhetően jobb létre szenderült. Hasonló az „aranyember” története (itt most nem Jókai hősére kell gondolni), aki az egész testét arany festékkel kente be és hasonlóképpen járt, mint a kevésbé szerencsés fentebb említett fogyókúrázó.

Ezekre született a magyarázat, miszerint a halál és rosszullétek oka az oxigénhiány és fulladás volt, a békák és egyéb kétéltűek analógiájára, akik valóban megfulladnak, ha a bőrüket olajjal bekenik, vagy egyéb módon gátolják az oxigén cserét a bőrükön keresztül (minden kétéltű Magyarországon védett állat!!!). A kétéltűek  bőre szükségszerűen speciális módon alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, mivel a tüdejük fejletlensége miatt nem képesek kizárólag azzal biztosítani a szükséges oxigénmennyiséget légzésükhöz. Az emberi tüdő rendkívüli felülete elegendő a gázok kicserélésére a tüdőben, így nem is szükséges a bőr szerepvállalása. De még ha szükséges lenne, akkor sem volna képes ezt a feladatot ellátni, hiszen szövettanilag többrétegű elszarusodó laphámról van szó, aminek egyik legfontosabb célja éppen, hogy a párologtatást minimalizálja (azaz minél jobban „zárjon”) tehát nem történhet rajta keresztül gázcsere.*

De akkor a rejtély még nincs megoldva: mi okozhatta a rosszulléteket? A kulcs a bőr egyik valódi funkciójában keresendő, azaz a hőszabályozásban. Szervezetünk a hővel nagyon pontosan gazdálkodik. A test belső hőmérséklete gyakorlatilag állandó, még akkor is ha a környezetünkben a hőmérséklet nagy mértékben eltérő. Ezen állandóság fenntartásához viszont nagyon pontos szabályozó mechanizmusok szükségesek, melyekhez a bőr járul hozzá legnagyobb mértékben. Mindenki számára ismert, hogy hidegben a kezeink, lábaink kihűlnek bőr legfelszínesebb ereinek szűkülete miatt, ami a hőleadást igyekszik minimalizálni, így a belső hőt állandóan tartani. Ezzel ellentétben, melegben a bőr kipirul (erek elernyedése miatti vérbőség) és hőt ad le a környezetének, sőt elindul a verejtékezés is, ami a párolgás miatt a bőrtől közvetlenül von el hőt.

Ezek után vissza lehet csatlakozni a béka-problematikához: amennyiben a bőr szigetelve van a környezetétől (fogyasztógép, festék, stb.) nem képes a hőszabályozó szerepét ellátni, jelen esetben a felesleges hőtől megszabadulni. Ezáltal a nagyon finom szabályozás felborul és meglepően gyorsan elindul a testhőmérséklet emelkedése. Elérve a 42 fok feletti állapotot a szervezet egyensúlya felborul: az óriási jelentőséggel és szerteágazó funkciókkal megáldott fehérjék elkezdik visszafordíthatatlanul elveszíteni funkciójukat (hődenaturáció), amivel nagyon rövid időn belül együtt jár a terminális állapot. Úgyhogy békaemberekkel egyelőre még nem találkozhatunk, erről csak Pelikán elvtárs tudna többet mesélni.

*Megjegyzés a teljes korrektség kedvéért: a bőrön keresztüli gázcsere megvalósulhat a gázok diffúziója miatt, azonban a bőr vastagsága és szárazsága ennek nagyon erős gátat szab, így emberben teljes mértékben alárendelt szerepű.