Az ember szemben a szaglással, (ahol akár több ezer szagot tud elkülöníteni), az ízleléskor csak öt alapízt tud észlelni.  Ez az édes, sós, savanyú, keserű, és az umami íz. (Ez utóbbi jellegzetes íze a távol-keleti konyhának, a kínainak, oka a mononátrium-glutamát. A hozzáadagolt nátrium-glutamát adja a tipikus ízét az ilyen jellegű ételeknek.)

Érdekes megfigyelni, hogy a bolti felvágottak, párizsik 99%-ba belenyomják a nátrium-gluatmátot, ezzel a "finom ízt" kölcsönözve a hústermékeknek. 

Az ízérzékelésben különböző csatornák, receptorok játszanak szerepet. Az édes és umami ízt detektáló receptorok egy közös családból származnak. Ők detektálják a szervezet számára fontos, értékes anyagokat. Három receptor vesz ebben részt: T1R1, T1R2, T1R3. Ezeket a receptorokat az ízérzékelő sejt különböző kombinációkban tudja expresszálni, a felszínére kitenni, ettől függ, hogy az adott ízérző sejt umamit, vagy édes ízt fog érzékelni. 

Ha a sejt felszínén a párban expresszálódott receptorok:

T1R2, T1R3 -édes,

T1R1, T1R3 -umami 

ízt fogja érzékelni az ízérző sejt. 

A macskafélékben viszont a T1R2 receptor hiányzik, így se a házimacska, se a tigris, de még az oroszlán sem érzi az édes ízt. Így ha neaggyisten lenne otthon egy tüzes karikátok és egy oroszlánotok, akkor ne csodálkozzatok, ha a kockacukorért nem ugrik át.