Ugye milyen jól hangzik? „Á ez biztos valami nagyot mondás”- gondolja az ember rögtön. A következőkben igyekszem bebizonyítani, hogy ennek igen is van alapja! Múltkori cikkemben kitértem részletesen a levezetés fontosságára, azonban a bemelegítésről csak pár szót szóltam, ám most megpróbállak Titeket meggyőzni ennek fontosságáról is!

 Agyunkban tekervények és barázdák sokasága található, melyek ránézésre nagyon hasonlóak és kesze-kuszán rendezettek, azonban ez csak a látszat. A barázdák telis-tele vannak neuronokkal, azaz idegsejtekkel, amelyek mind-mind együttműködve látnak el bonyolult feladatokat. Részletesen vizsgálva kiderül, hogy minden agyterületnek megvan a maga speciális feladata. A vázizmok (ezek főként a végtagok és törzs izmai) mozgatásának is megvan a saját központja, méghozzá több egymásra épülő központ, melyek mindegyikének szoros együttműködése szükséges a mozgások megtervezéséhez és kivitelezéséhez. A mozgás alapvetően is rengeteg neuront bekapcsol, más néven tüzelésre késztet, ezért a testmozgás igen jó karbantartója az agynak! A központokon átfutó és azokban keletkező információáradat végül összefut az ún. primer (elsődleges) motoros központ óriás piramissejtjein (ők a gyúrósneuronok-->lásd később). Azért piramissejtek, mert piramis alakúak, de ők is idegsejtek. Ezek a sejtek tényleg óriások, igen csak ki vannak gyúrva azon társaikhoz képest, melyek nem a nagy tömegű vázizmokat működtető piramissejtek (úgy tűnik a természetnek még humorérzéke is van). Ezek a sejtek fogják a végső parancsot kiadni a gerincvelőben található azon neuronoknak, akiknek a kezei már egyenesen az izomrostokhoz futnak és azokat összehúzódásra fogják késztetni.

 A továbbiak megértéséhez tudnunk kell, hogy ereink falában is találhatóak izmok, amelyek összehúzódásukkal és elernyedésükkel szabályozni tudják az erek átmérőjét, ezáltal a bennük haladó vér mennyiségét. Mivel simaizmokról van szó, ezért működtetésük nem akaratlagos és más központok végzik, mint a vázizmok esetében.

  Hogy jön ide a bemelegítés?

 Kigyúrt piramissejtjeink bizony nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint azt elsőre gondolnánk. A kezeik elérnek az erekhez is! Amikor elhatározzuk, hogy véghezviszünk egy adott mozgást, akkor agyunk pillanatok alatt megtervezi annak menetét és neuronjaink várnak, hogy kiadhassák a parancsot az izmoknak. A turpisság abban rejlik, hogy óriás sejtjeink a vázizmoknak még nem adták ki a parancsot, de a vázizmokban lévő erek simaizmainak igen! Ez a parancs egy gátló üzenet, amely elernyeszti ezen simaizmokat, így az erek valamelyest kitágulnak még a mozgás kivitelezése előtt! Ezzel máris több oxigénhez és tápanyagokhoz juttatva az adott izomcsoportot. A bemelegítés alatt pedig már valódi mozgás is történik, ami tovább segíti az előbbi folyamatot. Ezzel a mozzanattal el is indultunk a bedurranás útján, ugyanis bedurranás alatt azt értjük, amikor az izmokban olyan mennyiségű vér torlódik fel, hogy az már jelentős nyomást fejt ki az izomra. Ezt szoktuk érezni olyan kellemes belső feszítésként. Még tovább fokozhatjuk ezt a hatást, amennyiben hozzászoktatjuk agyunkat és izmainkat, hogy mindig ugyanabban az időszakban edzünk, így tudni fogják, hogy mikor is álljanak készenlétben. 

Az előbbiekben ismertetett mechanizmus persze nem a bemelegítés egyetlen és legfontosabb következménye, de azért jó tudni a legfrissebb kutatások érdekes eredményeiről és ösztönzőleg hat. Egészségetekre!