Lehetséges, hogy olvasóink közül többeknek volt már szerencséje feljutni magas hegyvonulatokra, olyan magasra, ahol már kapkodni kell a levegőt. Elkezdjük kapkodni a levegőt, de ahelyett, hogy élveznénk a több oxigént, hirtelen megszédülünk. Ekkor szokták mondani, hogy lélegezz zacskóba! 

Mi a magyarázat?

A szén dioxid az agyi erek vazodilatátora. Ez azt jelenti, hogy az agyban lévő ereknek a tágan tartásáért felel. Nem csak az oxigénnek, de a szén-dioxid mennyiségének is megvan a normálértéke az emberi szervezeten belül. Se a túl sok, se a túl kevés nem jó, mindkettőből kell adott mennyiség.  

Amikor nagyon gyorsan lélegzünk (orvosi szóval: hyperventillálunk) a nagy légzésszám miatt egy csomó szén-dioxidot elvesztünk. Ennek az a következménye, hogy az agyi erek nem tágulnak ki elégségesen, kevesebb vér jut az agyba, így szédülni fogunk, és a fejünk is fáj. Ezt szolgáltatott megakadályozni a zacskóba való lélegzés, hiszen így tulajdonképpen saját kilélegzett szén-dioxidunkat juttatjuk vissza a tüdőbe, így a keringésbe és ta-damm: az agyi erek tágak maradnak!

Egy nagyobb sprint után is előfordulhat ez az effektus velünk a zihálás következtében, ám izmaink az igénybevétel alatt fokozottan termelik is a CO2-t... ergo valószínűleg fújtathatunk kedvünkre oxigén után, mert lesz elég CO2 is. Hát nem csodás az emberi szervezet?!