Békésen telefonálsz a fülkében, gyanútlanul állsz a négy üvegfal között. Folyik a beszélgetés és egyszer csak kapsz egy irdatlan rossz hírt, amit reméltél, hogy sosem kell hallanod… Akkora stressz ér, hogy az ájulásba taszít Téged (szó szerint). Tudnotok kell, hogy ez a jelenség egyfajta evolucionális maradványa az alacsonyabb rendű állatokban működő hirtelen stresszre bekövetkező „tetszhalott” állapotnak (tudod, amikor hiába bökdösöd azt a bogarat, meg nem moccan, pedig tudod, hogy él!). Oka abban keresendő, hogy hirtelen lecsökken az agyba jutó vér mennyisége, ezáltal hypoxia lép fel (kevés oxigén jut az agyba).

 Az ájulás amúgy sem egy életbiztosítás, mivel fejedet vagy akármidet is megütve számos, ebben a cikkben nem részletezett szövődmény léphet fel. Ámde alapvetően az ember ilyenkor tesz egy kis kényszerpihenőt a földön fekve és jobban is lesz pár perc múlva. Ehhez azonban elengedhetetlen az a kulcsmozzanat, hogy az ember vízszintesbe kerüljön! Ekkor ugyanis barátunknak, a gravitációnak köszönhetően az egyébként a lábunkba és alsóbb részeinkbe kényszerülő vér újra az agyunk felé veheti az irányt, ezzel jobban ellátva az agyat oxigénnel és tápanyagokkal.

 ÉÉÉS itt jön képbe az a négy fal! Gondolom mostanra rájöttetek, hogy mire akarok kilyukadni. Bizony a telefonfülkében nem lehetséges kellőképpen, emberbarát módon összeesni, ezért agyunk nehezen (vagy egyáltalán nem) fog tudni magához térni segítség nélkül!

Bumm, így lett egy új fogalom a „telefonfülke-halál”.

 
Tanulság: mindig figyelmesen járjátok a várost a telefonfülkéket kémlelve és alaposan gondoljátok meg, hogy mikor támad kedvetek retro-telefonosat játszani…

És akkor róluk még nem is beszéltünk: